Veteránautók, Oldtimerek, Klasszikus Autók
Adás-Vétele, Beszerzése, Közvetítése
szépség - elegancia - stílus - érték = VETERÁNAUTÓ
180/190 Ponton
W120/W121 - 180/190 Ponton
A második világháborút követő időkben mindenki arra számított, hogy a többi autógyártót követve a Mercedes-Benz is kisautót fog a piacra dobni. Ennek ellenére 1953. szeptember 8-án a Daimler-Benz AG bemutatta a Mercedes-Benz 180-ast. Az egész modellsorozatot megalapító típus eltért a harmincas évek stílusától, hiszen a 'Ponton' kisimított sárvédő lemezeivel hódított. Sokan túl újszerűnek vélték, a masszívabb felépítés azonban számos előnnyel járt. Az elődnek számító 170 S modellhez képest 22 százalékkal tágasabb utasteret, 75 százalékkal nagyobb csomagtartót és 40 százalékkal több üvegfelületet kínált a 180-as. Szintén újdonságnak számított a kettős keresztlengőkaros első felfüggesztés, amely a motort és váltót rögzítő vázhoz kapcsolódott.
Az 1,8 literes négyhengeres erőforrás a 170 Sb-ből származott, 52 lóerős teljesítményének köszönhetően a 180-as modell 126 km/h-s végsebességet ért el. A Mercedes-Benz korabeli sajtóanyaga szerint olyan autót alkottak, amely a nagy túrakocsik kényelmét, a sportautók menettulajdonságait és a nehéz járművek biztonságát egyesíti egy gazdaságos középkategóriás autóban.
Gyártási ideje alatt nem maradt változatlan a modell, hiszen 1955 szeptemberében megváltoztatták a felfüggesztést, 1956 májusában pedig a 180 mellett megjelent a 190-es típus. Külsőre csak a gazdagabb krómdíszítésről lehet felismerni, a motorházfedél alatt viszont egy teljesen új, 75 lóerős négyhengeres lapult. 1957 őszén a 180-ast is új, 65 lóerős motorral szerelték, ráadásul megkapta a 190-es kissé szélesebb hűtőmaszkját és nagyobb hátsó lámpatesteit.
Ne feledkezzünk meg a dízelváltozatról sem: a 40 lóerős 180 D 1954-ben mutatkozott be, majd 1955-ben három eltérő teljesítményű kiadásban is megjelent. Legendás megbízhatóságuknak köszönhetően a Mercedes-Benz dízel modelljei már ekkor a taxisok kedvenc autói voltak. Az 1958-as 190 D már 50 lóerőt teljesített és 125 km/h elérését tette lehetővé. 1959-ben mindkét típuson modellfrissítést hajtottak végre. A 180 b és 190 b hosszabb motorházfedelet, szélesebb hűtőmaszkot, vaskosabb lökhárítókat és hosszú hátsó lámpatesteket kapott. Az utasteret is módosították, biztonsági megfontolásból a kormánykerék közepén párnázott anyaggal látták el. Erősebbek lettek a motorok is: 180 b 68, míg a 190 b már 80 lóerőt teljesített. A Ponton népszerűsége már ekkor olyan nagy volt, hogy a gyár nem tudta az összes igényt kielégíteni.
1961 nyarán még egy utolsó változtatást végrehajtottak a 180-ason, így 180 Dc néven kétliteres, csupán 48 lóerős, de strapabíróbb dízellel készült. A 180 c gyártását 1962 októberében hagyták abba. Eddig összesen több mint 440 ezer Ponton modell készült, a Daimler-Benz teljes kapacitásának 62 százaléka.
Az 1,8 literes négyhengeres erőforrás a 170 Sb-ből származott, 52 lóerős teljesítményének köszönhetően a 180-as modell 126 km/h-s végsebességet ért el. A Mercedes-Benz korabeli sajtóanyaga szerint olyan autót alkottak, amely a nagy túrakocsik kényelmét, a sportautók menettulajdonságait és a nehéz járművek biztonságát egyesíti egy gazdaságos középkategóriás autóban.
Gyártási ideje alatt nem maradt változatlan a modell, hiszen 1955 szeptemberében megváltoztatták a felfüggesztést, 1956 májusában pedig a 180 mellett megjelent a 190-es típus. Külsőre csak a gazdagabb krómdíszítésről lehet felismerni, a motorházfedél alatt viszont egy teljesen új, 75 lóerős négyhengeres lapult. 1957 őszén a 180-ast is új, 65 lóerős motorral szerelték, ráadásul megkapta a 190-es kissé szélesebb hűtőmaszkját és nagyobb hátsó lámpatesteit.
Ne feledkezzünk meg a dízelváltozatról sem: a 40 lóerős 180 D 1954-ben mutatkozott be, majd 1955-ben három eltérő teljesítményű kiadásban is megjelent. Legendás megbízhatóságuknak köszönhetően a Mercedes-Benz dízel modelljei már ekkor a taxisok kedvenc autói voltak. Az 1958-as 190 D már 50 lóerőt teljesített és 125 km/h elérését tette lehetővé. 1959-ben mindkét típuson modellfrissítést hajtottak végre. A 180 b és 190 b hosszabb motorházfedelet, szélesebb hűtőmaszkot, vaskosabb lökhárítókat és hosszú hátsó lámpatesteket kapott. Az utasteret is módosították, biztonsági megfontolásból a kormánykerék közepén párnázott anyaggal látták el. Erősebbek lettek a motorok is: 180 b 68, míg a 190 b már 80 lóerőt teljesített. A Ponton népszerűsége már ekkor olyan nagy volt, hogy a gyár nem tudta az összes igényt kielégíteni.
1961 nyarán még egy utolsó változtatást végrehajtottak a 180-ason, így 180 Dc néven kétliteres, csupán 48 lóerős, de strapabíróbb dízellel készült. A 180 c gyártását 1962 októberében hagyták abba. Eddig összesen több mint 440 ezer Ponton modell készült, a Daimler-Benz teljes kapacitásának 62 százaléka.
Forrás: http://www.mercedesponton.hu/index.php?menu=tortenet
