Veteránautók, Oldtimerek, Klasszikus Autók
Adás-Vétele, Beszerzése, Közvetítése
szépség - elegancia - stílus - érték = VETERÁNAUTÓ
sikertörténet
W126
Sok tekintetben az új S-osztály - amelyet az 1979-es frankfurti autószalonon mutattak be - jelentette a vízválasztót a múlt és a jövő, a bevált technológia és az újító mérnöki tervezés között. Ennek ellenére a W126 sikertörténet, és a 818.036 db autó, ami legördült a futószalagról és a gyártás 12 éve során boldog tulajdonosához került, máig a Mercedes zászlóshajók büszke képviselője.
Az S-osztály választéka széles spektrumot lefedett. Kezdetben hét modell volt a palettán 4 motorral, kezdve a 280S-sel (hat henger, karburátor, 156 lóerő) és az 500SEL-lel (V8, befecskendező, 240 lóerő) bezárólag. Ahogy az osztálynak most is, a W126- nak is két karosszériaváltozata létezett: egy normál és egy nyújtott karosszériás modell 140 mm-rel hosszabb tengelytávval, ami leginkább a hátsó ülésen ülő utasok kényelmét szolgálta. A tervezés során három dolgot tartottak szem előtt a mérnökök: az autó legyen komfortosabb, biztonságosabb és gazdaságosabb, ezzel olyat alkottak, ami ezután sokáig etalonnak számított a világ bármely pontján. A biztonság terén elérték, hogy 55 km/órás átfedéses ütközés esetén sértetlenül kiszállhat mindenki az autóból. És hogy a gazdaságosságot se feledjük: az ígéret tíz százalékkal alacsonyabb üzemanyag fogyasztásról szólt. A karosszériát szélcsatornában alakították, minden felesleges súlyt eltávolítottak, ahol lehetett műanyagot és ötvözeteket használtak a mérnökök. Az 1981-es frankfurti autószalon különlegessége volt a csakis V8-as motorokkal szerelt új S-osztályos kupé, amely kitűnt vonalvezetésével, és a gyár új szemléletét követve alacsonyabb fogyasztásával és káros anyag kibocsátásával.
És újra Frankfurtban vagyunk, 1985 szeptemberében, amikor is a nagyközönség egy megújult, ráncfelvarrott W126-ost ismerhetett meg. A frissülés az orrnál kezdődött, alacsonyabb első köténnyel és oldalt folytatódott a küszöbnél, a jobb úton tartó erő és légáramlás érdekében. Kisimultak az oldalsó védőpanelek is. A motorok is alaposan átdolgozásra kerültek: a 2,6 és 3,0 literes hathengeres a w124-ből került át, hogy leváltsa a régi 280-as motort, ami hosszú kort ért meg több modellen keresztül. A 3,8 literes motort 4,2 literesre fúrták, az 5 literes motor elektromos gyújtást kapott és a teljesítményt öt lóerővel gazdagították, így a teljesítmény 245 lóerőre emelkedett. Ekkor mutatkoztak be az új 560SEL és SEC jelölések: az 5,6 literre növelt V8-as teljesítménye 272 vagy 300 lóerő volt magasabb kompresszióval.
A párizsi autószalont követően az 560-as motor elérhetővé vált a rövidebb karosszériaváltozatban is. Miután az ólommentes benzin mindenhol teret nyert, megoldásként az eddig extraként rendelhető szabályozott katalizátoros változat 1986 szeptemberétől alaptartozék lett, és feláras extra lett a katalizátor nélküli változat (RÜF verzió). Komoly szerepe volt a W126 észak amerikai piacra szánt egzotikus tagjának, a 300SD és 300SDL modelleknek, melyek először az öthengeres 300D turbódízel motort kapták, majd némi gyártási szünetet követően hathengeres, 150 lóerős dízel aggregáttal kerültek az újvilágba. Mielőtt a modell lekerült a gyártósorról, 1989 júniusában az SDL modell megkapta az újonnan fejlesztett, nagyobb nyomatékú, de a katalizátor miatt 14 lóerővel kisebb teljesítményű 3,5 literes gázolajas motort. Ezen motorok luxuskategóriában való megjelenése egy új fejlődési irányt határozott meg, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 97,546 db S-osztályos dízel.
Forrás: http://mercedesyoungtimers.hu/
