Az 1954-ben bemutatott, hathengeres W180 220a modell alapját a kis 180-as szolgáltatta, ám a padlólemezt 17 centivel megnövelték, és az autóba a korábbi 220 jelzésű modell három évvel azelőtt bemutatott 2.2 literes 85 lóerős erőforrását szerelték, duplatorkú Solex karburátorral. 1956-ban a 220 S verzió bemutatásával motorteljesítményt még egy karburátor beépítésével tovább növelték, előbb 100, majd 105 lóerőre lett; kívülről a lökhárítón és ajtókon végigfutó krómdíszítésekről lehet megkülönböztetni. Ugyanebben az évben jelentek meg a Coupé és Cabriolet modellek, amelyek a kisebb modell sportkivitelével szemben négyülésesek voltak. Olcsó kivitelként jelent meg a W105 219 modell, amely rövidebb padlólemezre épült, és a négyhengeres sorozat kisebb méretű hátsó ajtaját szerelték fel rá. A műszerfal teljesen műanyagból készült, szemben a 220 fabetétes belterével.
A 220 S Cabrioletek sorozatgyártása 1956. augusztusában kezdődött, majd három hónap múlva elkészült a Coupé verzió is.1958-ban a limuzinokkal együtt befecskendezős motorok kerültek az autókba. A limuzinok gyártásának leállása után 15 hónappal, 1960. novemberben készült el az utolsó darab, a szűk hat év alatt összesen 5371 darab Coupé és Cabriolet készült. A szerény eladott mennyiség valószínűleg a magas árképzésnek volt köszönhető, mivel egy négyhengeres limuzin ára 9000 DM körül mozgott, míg ugyanabban az évben a Coupé és a Cabriolet ára 21500 DM volt, az SE változat pedig 23400 DM-be került.
1958. szeptemberben elkészültek az első befecskendezős motorral szerelt autók 115, később 120 lóerővel, amelyek kedvezőbb fogyasztással, viszont jelentős felárral bírtak. 1959. augusztusban gördültek le az utolsó hathengeres limuzinok a gyártósorról, összesen 111.035 darab készült.
Néhány típus karosszériájának átépítését a Binz és a Miesen cég végezte Németországban. E két cég munkájának köszönhető, hogy készültek Pontonok kombi, pick-up, mentőautó, halottszállító, rendőrautó és taxi kivitelben, ezek jelentős része a tengerentúli piacokon került eladásra.