A II. világháború utáni politikai és gazdasági konszolidáció és az ország újjáéledése egyfajta jelképének is tekinthető az 1951-ben debütált Mercedes-Benz 300 luxusautó, amely az ’50-es évek legnagyobb Mercedes modelljeként lényegében a mai S-osztály szerepét töltötte be. A háromliteres, soros hathengeres, 115 lóerős motorral ellátott autó megtervezésénél első számú szempont volt a megbízhatóság és a tartósság, ezért azt többek között olajhűtővel, megerősített főtengellyel és nagyteljesítményű hűtőrendszerrel szerelték fel. A később többféle karosszéria-változatban (például kupé, cabrió, landaulet) készített autóhoz a maga korában olyan egyedülálló extrák voltak rendelhetők, mint például a VHF telefon, a csúcsminőségű Becker rádió vagy a diktafon. Az autó „Adenauer-Mercedes” néven is ismert, mivel a Német Szövetségi Köztársaság első, 1949-től 1963-ig hivatalban lévő, legendás kancellárja, Konrad Adenauer is ilyen autókat használt. Az autót 1957-ig gyártották, amikor is a csodaszép, egyenesen a Rolls-Royce Silver Cloud közvetlen versenytársának tekintett 300d modell személyében kapott utódot. Az autó orrába háromliteres, 150 lóerős, Bosch befecskendezéssel ellátott, 180 lóerős benzin motor került, amelynek erejét négyfokozatú automata váltó továbbította a hátsó kerekek felé. A 300d kora egyik legmodernebb autója volt szervo-rásegítéses fékjeivel, szervokormányával és az opcionálisan rendelhető klímaberendezéssel.