Veteránautók, Oldtimerek, Klasszikus Autók
Adás-Vétele, Beszerzése, Közvetítése
szépség - elegancia - stílus - érték = VETERÁNAUTÓ
Baby-Benz
W201
1982. december 8-án mutatkozott be a
személygépkocsik palettáján a 190- és a 190 E modellek alkotta vadonatúj
sorozat. Az autók mérete, súlya és üzemanyag-fogyasztása bármely más
Mercedes-Benz típushoz viszonyítva alacsonyabb mértéket ütött meg. A gyártás
Sindelfingenben kezdődött. 1983. novemberétől vele párhuzamosan Brémában is a
190-es termelésére álltak rá. A kocsikat kétféle négyhengeres hajtóművel
készítették. A porlasztós változat 90, az injektoros 122 lóerővel
büszkélkedhetett. 1983. őszén a 72 lovas dízelmotoros 190 D, illetve a benzines
185 lóerős, és a 190 E 2.3-16 típussal bővült a paletta. 1985. januárjában 15
colos kerekeket, elektromosan fűthető ablakmosó fúvókákat, valamint hosszabb
ablaktörlőket kaptak a kocsik és szeptembertől a szervokormány, illetve az
elektromosan fűthető külső tükrök léptek az alapfelszereltségek táborába.
Májusban megjelenik a 190 D 2.5, majd ősszel Frankfurtban mutatkozott be
a 136 lóerős 190 E 2.3-as, illetve a 160 lóerős 190 E 2.6-os típus. Az 1987-es
frankfurti autószalon egyik szereplőjeként vonult fel a 122 lóerős 5 hengeres turbódízel-aggregáttal
felvértezett 190 D 2.5 turbó, amelyet az USA-ban már 1986. ősze óta
értékesítettek. 1988. őszén a párizsi szalonon a frissített széria debütált,
mely változás a karosszéria csekély átformálásából és a belső tér
átdolgozásából állt. Alapfelszerelésként jobb oldali visszapillantó tükör és új
díszlécek kerültek az autókra. Az utaskabin hátsó felének nagyobb lábtere a
kényelmesebb ülésekkel szintén fejlődésnek számított.
1989. márciusában mutatták be az átalakított 190 E 2.5-16 Evolutiont,
amit 16 colos kerekkel, módosított fékrendszerrel és átdolgozott futóművekkel
láttak el. A két és fél literes motorral felszerelt kocsi a német
túraautó-bajnokság „A” csoportos versenyében is szolgált. Összesen 512
példányban készült és a kereskedőkhöz sportmodellként szállították. Egy
esztendő elteltével a továbbfejlesztett verzió a 190 E 2.5-16 Evolution II is
napvilágot látott immár 235 lóerős motorral és 17 colos kerékkel. Eme kisebb
légellenállású járműből is 502 darabot raktak össze, elődjéhez hasonlóan
kékesfekete metálfényezéssel borítva testét. 1989. nyarától a 190 E 2.5-16
kivételével kívánságra bármelyik modellt ellátták a Sportline csomaggal, ami 21
mm-el lejjebb ültette a karosszériát, feszesebb rugókat és lengéscsillapítókat,
15 colos könnyűfém kerekeket, 205/55 R 15-ös gumikat, valamint a 190 E
2.5-16-os típusból származó ülésgarnitúrát tartalmazott.
A kompakt széria belépő modelljének szerepét a 190 E 1.8 vette át,
amelynek 109 lőerős hajtóművét a 190 E 2 literes motorjából fejlesztették ki. A
sorozat második és egyben utolsó frissítésére 1991. januárjában került sor. A
190 D és a 190 E 1.8 modelleket kivéve mindegyik autóba alapfelszereltségként
szereltek ABS-t és színre fújták a külső tükröket. A 190 E-t a 190 E 2.0-vé
keresztelték át és vele együtt a 2.3-as motorral üzemelő verzió 4 lóerővel
gazdagodott. A modellek közös jellemzője volt az új dupla csövű kipufogócső.
1992. márciusában jelent meg a 190 E 1.8, a 190 E 2.3 és a 190 D 2.5 alapjára
épített különleges, friss, modern színekben pompázó szokatlan formaelemeket és
nemes anyagokat felvonultató Avantgarde modell, amelyet összesen 4600
példányban állítottak elő. A 190 E 1.8 Avantgarde Rosso gyöngyházvörös a 190 E
2.3-as Avantgarde Azzurro metálkék a 190 D 2.5 Avantgarde Verde pedig sötétzöld
gyöngyházfényezést viselt. Sindelfingenben 1993. februárjáig, Brémában
augusztusig folyik a kompakt Mercedes-Benz-nek építése. 1.879.629 db készült
belőlük. Utódaik az 1993. tavaszán bemutatott 202-es C-osztályos Mercedesek
lettek.
Forrás: http://mercedesyoungtimers.hu/
