Veteránautók, Oldtimerek, Klasszikus Autók
Adás-Vétele, Beszerzése, Közvetítése
szépség - elegancia - stílus - érték = VETERÁNAUTÓ
R121 - 190 SL
A 190 SL roadstert a Mercedes-Benz az amerikai piac nyomására, a legendás sirályszárnyú 300 SL nagytestvérrel egyetemben az 1954-es New York-i Autószalonon mutatta meg első ízben a nagyközönségnek, a két sportkocsit pedig óriási siker övezte a kiállításon – nem volt kérdéses, hogy mindkét SL szériagyártását el kell indítani. A prototípus állítólag alig 5 hónap alatt készült el (a sokkal drágább és erősebb 300 SL-en jóval tovább dolgoztak a mérnökök), a szériagyártásra pedig további 1 évet kellett várni, 1955 májusában elindult a produkció. Eleinte kizárólag vászontetős roadsterként készült a típus, de 1955 decemberétől csatlakozott a szériához egy keménytetős, valamint egy vászon- és keménytetős változat. 1963-ig összesen 25.881 példány hagyta el a sindelfingeni Mercedes-gyártósort.
Technikailag a 190 SL alapját az ugyanúgy W121 (/W120) kódjelű Ponton limuzin biztosította, melynek 2650 mm-es tengelytávú padlólemezét 25 centivel kurtították meg a tervezők. A 190-es típusnevet a hengerűrtartalom adta: a 'kis' SL-t a Ponton jelentősen átdolgozott, 75-ről 105 lóerősre izmosított 1,9 literes négyhengeres benzinmotorja mozgatta, amelyhez kizárólag egy négysebességes kézi váltó kapcsolódhatott. A differenciálművek áttételezésében akadtak különbségek, ám a hátsókerékhajtás adott volt minden esetben. Az erőforrást két Solex karburátor látta el üzemanyaggal, a 300 SL befecskendezős megoldását költségcsökkentési okokból elvetették a tervezők.
Vezetése, illetve a benne való utazás olyan különleges, könnyfakasztóan szép és megható élmény, amihez hasonlót a mindent tudó testvérben hiába is keresünk. És pontosan ez a veteránozás varázsa.
Technikailag a 190 SL alapját az ugyanúgy W121 (/W120) kódjelű Ponton limuzin biztosította, melynek 2650 mm-es tengelytávú padlólemezét 25 centivel kurtították meg a tervezők. A 190-es típusnevet a hengerűrtartalom adta: a 'kis' SL-t a Ponton jelentősen átdolgozott, 75-ről 105 lóerősre izmosított 1,9 literes négyhengeres benzinmotorja mozgatta, amelyhez kizárólag egy négysebességes kézi váltó kapcsolódhatott. A differenciálművek áttételezésében akadtak különbségek, ám a hátsókerékhajtás adott volt minden esetben. Az erőforrást két Solex karburátor látta el üzemanyaggal, a 300 SL befecskendezős megoldását költségcsökkentési okokból elvetették a tervezők.
Vezetése, illetve a benne való utazás olyan különleges, könnyfakasztóan szép és megható élmény, amihez hasonlót a mindent tudó testvérben hiába is keresünk. És pontosan ez a veteránozás varázsa.
http://autopult.hu/veteran/a-roadsterezes-leguribb-modja-mercedes-benz-190-sl-1959-teszt.html
